|
|
|
Szabó Lőrinc idézetek
Apám meghalt. Közelebb jött vele
a világűr magánya, hidege. |
 |
 |
 |
|
Ha énhozzám asszony beszél,
hiába beszél nyelvemen,
jóbarátként is idegen
s benne a tulsó part zenél. |
|
|
 |
|
|
Volt lecke rengeteg
s játszottunk eleget.
Szurkoltunk is? Lehet,
de üsse kő:
ami rossz, elszaladt,
ami jó, megmarad,
tótágast, gyerekek,
száz cigánykereket, -
ma az a fő,
hogy itt van a, itt van a
nagy szünidő! |
|
|
 |
|
|
Minden percedet csókolom,
nem múlik ízed az ajkamon,
csókolom a földet, ahol jársz,
csókolom a percet, mikor vársz,
messziről kutatlak, kereslek,
szeretlek, szeretlek, szeretlek. |
|
|
 |
|
|
Karod fonja nyakam köré a szél,
a napban csókod messzi tüze él,
közelebb vagy hozzám mindenkinél. |
|
|
|
|
|
|
|
|
idézetek
