|
|
|
Juhász Gyula idézetek
Nem múlnak ők el, kik szívünkben élnek,
Hiába szállnak árnyak, álmok, évek. |
 |
 |
 |
|
|
|  |
A lelke lelkem! Ő mind nékem adta
Mi benne szín, fény. Én áldom miatta
És el nem sírt könnyűit dalba sírom
És el nem mondott bánatát megírom! |
|
|
 |
|
|
Anyám, fölnézek a te homlokodra,
Hol a dicsőség koszorúja helyett
Nehéz robotnak ráncait találom,
És fölteszem rá büszke áhítattal
Ujjongó dallal minden szál virágom! |
|
|
|
|
|
Nem múlnak ők el, kik szívünkben élnek,
Hiába szállnak árnyak, álmok, évek.
Ők itt maradnak bennünk csöndesen még,
Hiszen hazánk nekünk a végtelenség. |
|
|
|
|
|
Lehet, hogy gyenge néha még a hangunk,
Lehet, hogy léptünk még bizonytalan,
De indulunk: a szépet, jót akarjuk
S érezzük, hogy hitünknek szárnya van! |
|
|
 |
|
|
|
|
|
idézetek
