|
|
|
Dsida Jenő idézetek
Jó gyermekek mind örülnek,
kályha mellett körben ülnek,
aranymese, áhitat
minden szívet átitat. |
 |
 |
 |
|
Karácsony közeleg.
Én állok itt az ablakom előtt,
nézem a halkan pihéző havat,
s egy kis bokrétás, száradó fenyőt
törögetek. |
|
|
 |
|
|
Ma szívem is van,
Meg-megdobban a kabátom alatt
és csilingeli ezer kis csengő:
Karácsony közeleg! |
|
|
|
|
|
Hópárnás nagy fenyők alatt
üljünk le a törpék közé,
burkolózzunk a hallgatásba
s húnyjuk le félig a szemünket. |
|
|
|
|
|
Epévé változék a víz, mit lenyelek,
ha téged elfelejtelek!
Nyelvemen izzó vasszeget
üssenek át,
mikor nem téged emleget!
Hunyjon ki két szemem világa,
mikor nem rád tekint,
népem, te szent, te kárhozott, te drága! |
|
|
 |
|
|
|
|
|
idézetek
