|
|
|
Idézetek anyák napjára
| Nem az a leghatalmasabb, akinek a legtöbb öldöklő fegyvere van, az sem, akinek legnagyobb a kincse, gazdagsága, hanem az a lehatalmasabb, aki embert szül a világra. |
 |
Szakály Dezső |
 |
 |
| Te adtál nekem életet, és ami még fontosabb, leckéket arra, hogyan kell élni. Te vagy minden jónak a forrása, amit elértem életem során. Mami, köszönetet mondok mindazért, ami vagy, és ami én vagyok. |
 |
David L. Weatherford |
 |
 |
| A fának nem fáj, ha letörik a virágát, ó, de az anyai szívet fájdalomból gyúrta a Teremtő! |
 |
Gárdonyi Géza |
 |
 |
| Az anyai szív megérzi, ki milyen ember, mikor a gyermekéhez nyúlnak. |
 |
Gárdonyi Géza |
 |
 |
Az anya küzd a világ közepén,
Szeme aggódón csügg gyermekén. |
 |
Várnai Zseni |
 |
 |
Láttátok-e arcát és kék szeme tündér-
fényét a sötétbe, ha rémeket űzve
hozzám suhogott a gyermekszoba mélyén,
s ágyamra hajolva körülötte csönd lett,
fény lett körülötte? |
 |
Kosztolányi Dezső |
 |
 |
Nem hagylak el sohasem te legelső
asszony a földön, a gyermeked itt van,
hogy védjen örökre és az időn túl
fölrakja fejedre fényes koszorúdat. |
 |
Kosztolányi Dezső |
 |
 |
Anyám, fölnézek a te homlokodra,
Hol a dicsőség koszorúja helyett
Nehéz robotnak ráncait találom,
És fölteszem rá büszke áhítattal
Ujjongó dallal minden szál virágom! |
 |
Juhász Gyula |
 |
 |
A lelke lelkem! Ő mind nékem adta
Mi benne szín, fény. Én áldom miatta
És el nem sírt könnyűit dalba sírom
És el nem mondott bánatát megírom! |
 |
Juhász Gyula |
 |
 |
Köszönöm, hogy olyan sokat fáradoztál értem,
És hogy az én jó anyámat felnevelted nékem. |
 |
Donászy Magda |
 |
 |
|
|
|